A Tigrisfészek kolostor

2011. október 13, csütörtök

Ma egész napos túrára mentünk – a célpont egy kis kolostor volt, a 15. századi Ngang Lhakang, de nem is az volt a lényeg, hanem maga a séta. Viszonylag sík terepen, bájos falvakon át, remek időben. Este a szállodában mi is odatapadtunk a TV készülék elé, ugyanis ma volt az ifjú király esküvője a csodaszép királylánnyal.

bhutan47

2011. október 14, péntek

Korai indulás – hosszú út állt ugyanis előttünk, jó 4.5 óra buszozás vissza, a főváros felé, a Gangtey völgybe.

bhutan48

Útközben rengeteg zarándokkal találkoztunk, akik a közeli városba igyekeztek egy neves guru látogatására.

bhutan49

Délután a többiek egy túrára indultak, de én eléggé meg voltam fázva, így ezt most kihagytam és a sofőrrel, Tashival tartottam a szálláshelyünkre.

bhutan50

Egy csomót beszélgettünk, kedves fickó és ő is olyan csillogó szemekkel beszél a királyról, mint mindenki az országban. Nem hiszem, hogy meg lehet játszani ilyen lelkesedést, úgy tűnik, tényleg mindenki odáig van meg vissza az uralkodójuktól. Igazán én se találtam semmi kritizálni valót eddig azokban, amit tudunk az országról… Kérdeztem Tashit, mindenki ilyen pozitív-e, mint ő. Egy pillanatra elgondolkodott, majd széles vigyorral közölte, hogy ő bizony nem ismer egy boldogtalan embert sem. Biztos álmodom.

Na persze, valahol ott van a különbség, hogy a nyugati világban mindenki a boldogságról beszél, azt hajkurássza, pszichológushoz és önsegítő körbe jár, de igazán senki sem boldog. Bhutánban nem analizálják a dolgot, egyszerűen csak boldogok. Igaz, ők mást értenek a boldogság alatt, mint mi. Nem annyira az egyén jókedvét, hanem az egész ország közös boldogulását – ezt tükrözi az Össznemzeti Boldogság mutatójuk is. Azt, hogy nagyon nem mindegy, hogy éri el az ember a gazdagságot. Nem engednek be sok turistát és nem bocsátják áruba a csodálatos erdőket csak a pénzért, ha úgy látják, hogy az a természetre, az emberi kapcsolatokra, a hagyományokra káros hatással van.

Bhutánnak ezen részén meglehetősen limitált a szálláslehetőség, csak két hotel van. Akinek nem jut ezekben szoba, az helyi családoknál vagy sátrakban kap elhelyezést. Ma mi is egy családnál lettünk elszállásolva. Első blikkre nagyon jópofának tűnt a szép festett házikóban alvás, de ahogy hűlt az idő, vacogva és megszeppenve ültem a kályha mellett konyhában, nem tudván elképzelni, hogy fogok ilyen hidegben a szobámban aludni. Aztán megjöttek az angolok a túrából és ők keményebben viselkedtek, főleg, amikor egyikük szobájában három denevér kezdett röpködni. Felhívták az angol irodát és azonnal intézkedést követeltek, mondván, ők márpedig nem alszanak itt. Más megoldás nem lévén, késő este nekivágtunk a 3 órányira levő Punakhának, ahol a legközelebbi szálloda volt üres szobákkal. Ott a szobámban kissé meghökkenve fedeztem fel egy óriási pókot, de hullafáradtan aztán beletörődtem a társaságába – mégiscsak jobb, mint a denevérek…

2011. október 15, szombat

Ma elvileg a Gangtey völgyben túráztunk volna, de nem volt értelme visszamenni – és tulajdonképpen jól jártunk a programváltozással, mert így viszont megnézhettük a Punakha kolostort, amit pár napja az esküvői előkészületek miatt ki kellett hagyni. És milyen kár lett volna, ha nem látjuk…

bhutan51

Később átsétáltunk az ország leghosszabb függőhídján és a közeli faluban nézelődtünk.

bhutan53

bhutan52

bhutan54

2011. október 16, vasárnap

A délelőtt utazással telt, visszabuszoztunk a fővárosba. Meglátogattuk a Changangkha templomot, ahova évszázadok óta elhozzák a kisbabákat áldásra. Vettünk megszentelt imazászlókat, amiket majd holnap kifeszítünk a Tigrisfészek kolostornál.

A szálloda felé utazván „összefutottunk” a királlyal – épp elhúzott előttünk a meglehetősen egyszerű terepjárójával. Ennél a budapesti plázák mozgássérült helyein sokkal menőbb verdák parkolnak. Délután aztán piac, szabadprogram, sétafika a fővárosban.

bhutan55

bhutan56

2011. október 17, hétfő

Reggel 2.5 óra buszozás a Tigrisfészek (Taksang) kolostorhoz vezető túraösvényig. Magához a kolostorhoz innen további 2.5 órányi gyaloglással lehet feljutni. Amikor felnéztünk a hegyre, teljesen lehetetlen vállalkozásnak tűnt megközelíteni a templomot.

A túraútvonal ugyan csak 4 km hosszú, de egyből egy 400 méter szintemelkedéssel kezdődik. Amikor úgy látja az ember, hogy már csak karnyújtásnyira van a kolostor, akkor kiderül, hogy az tulajdonképp a szomszéd hegyen van: le kell gyalogolni a szurdokba és a másik oldalon ismét fel -ezúttal már lépcsőkön. bhutan58

Egy kicsit még nehezítette számomra a gyaloglást a szamarak társasága. Tőlük ezerrel prüszköltem (állatszőr-allergia), de a japán turisták azon szeretnek közlekedni.

Ugye mondani se kell, hogy a látvány minden kínlódást megért…

bhutan57

bhutan59

A kolostortúra minden bhutáni utazás programján szerepel, mivel ez az ország első számú nevezetessége.A legenda szerint Padma Sambhava indiai guru egy tigris hátán repült ide Tibetből, hogy öt démonnal megküzdve elterjessze Bhutánban a buddhizmust.

Visszafelé aztán megálltunk egy hütte hangulatú étteremben. Volt valami végtelenül megindító abban, ahogy az elcsigázott túrázók csuromvizesen, de fülig érő szájjal ültek egy asztalhoz.

Paroban gyors városnézés…

bhutan60

..aztán irány a szállás. A város legjobb szállodájában, a Olathang Hotelben lakunk, az utazási iroda nagyon igyekszik jóvátenni a farmház okozta sokkot a kis lelkünkben. Mindenki önálló bungalót kapott, és a vacsora is remek volt. Még gulyás is volt a büféasztalon!

2011. október 18, kedd

Visszarepültünk Katmanduba. Most mindenki kapott helyet a megfelelő oldalra, de olyan borús volt az ég, hogy egyáltalán nem láttuk a hegyeket. Én nem búsultam, odafele megvoltak:-). A nepáli fővárosban ugyanabban az elragadó szállodában töltünk két éjszakát, ahol az út elején: a Dwarika Hotelben.

2011. október 19, szerda

Egész napos szabadprogram – egész napos punnyadás. Egyszer erőt vett rajtam a lelkiismeret-furdalás, hogy menjek már várost nézni és nekivágtam. 10 perc után azonban menekültem vissza a büdös, koszos, hektikus Katmanduból a szálloda békés oázisába. Nem akartam a bhutáni hangulatot elrontani, no meg úgyis láttam már minden fontos dolgot Katmanduban egy korábbi utazás során.

2011. október 20, csütörtök

Nem esett jól hajnalban az 5.30-as ébresztő, de muszáj volt. A gépen rengeteg üres hely volt, mindenki heverészhetett kedvére. Londonban hatalmas hajrával még a csatlakozásom is elértem, aztán vissza a hideg, ködös, depressziós, elcsigázott Budapestre…

Távol álljon e blogtól a politizálás, de lehetetlen nem levonni a tanulságot, milyen jót tud tenni egy ország lelkületének, ha a napi politika nem torzsalkodásról, lopásról és hasonlókról szól, hanem van egy vezető, aki okosan, ügyesen kormányozza az országot, nem kérdőjelezi meg senki, imádják és boldogok… bevallom, legszívesebben a bhutáni királyt hoztam volna haza szuvenírként…

Előző bejegyzések

Bhután – utazás a boldogság földjére

Repülés Thimpuba, Cheri Goemba

A Thimpu fesztivál

Bhután belső része

Olvasd el a többi részt is

A bhutáni király mesés esküvője